Először tavaly, 2018-ban vettem részt ezen a rendezvényen, amit mint idén is, hosszas előkészületek előztek meg. Már régebben is hallottam a DGR-ről, viszont a tesztmotor.hu lehetőséget biztosított arra, hogy kibontakozzak és jobban beleássam magam a témába.
( https://tesztmotor.hu/bajusz-oltony-es-vintage-motorok-budapest-utcain/ )

 

/csak ennyire lettem rabja ennek/ 

A The Distinguished Gentleman’s Ride, ami először Mark Hawwa fejéből pattant ki 2012-ben, nem túlzás, hogy mára már a világ legnagyobb épített és vintage motoros találkozójává nőtte ki magát. Globális szinten idén közel 115 ezer motorost csábított nyeregbe, hazai viszonylatban is tetszetős számokat produkált, hiszen megközelítette a 700 regisztrált motorost, ami nem csak Budapesten, hanem idén először Győrben is megrendezésre került.

Ez az esemény nem pusztán egy találkozó, hanem ennél sokkal komolyabb üzenetet hordoz magával. A DGR jótékonysági és figyelemfelkeltő céllal szerveződik, melynek apropója, hogy adományokat gyűjtsön a prosztatarák megelőzésére, és kutatására, emellett figyelmet fordítson a mentálhigiénés problémákra is.

Úgy érzem több oldalról is érintett vagyok, hiszen épített motorom lassan, de biztosan alakul… (ha valakinek bármilyen formában hiányérzete van, nem adtam el, megépítem. Türelem!) Másrészt a férfiak azon táborát erősítem, akik nem hajlandóak csak hosszas unszolás után elmenni bármilyen szűrővizsgálatra, bár a férfiegészség szempontjából még nem tartozok a veszélyeztetett korosztály közé, viszont ha eljön ennek az ideje, mindenképpen meg fogom mutatni egy orvosnak a féltve őrzött prosztatámat. 

Számomra ez a rendezvény különleges, ezért nem meglepő, hogy nagyobb előkészület előzte meg, mint akár egy esküvőt. A motorhoz színben passzoló nyakkendő mellé, előkerült nagyapám zsebórája is, amit nem hittem volna, hogy valaha fogok használni. Tehát a saját motorom még nem áll készen arra, hogy használni tudjam, ezért idén is, mint tavaly meg kellett oldanom, hogy motorral tudjak részt venni. Idén egy Ducati Scrambler Icon került a kezeim közé, amit kellően kihasználtam, amíg a hétvégén nálam volt. 

Szerencsére ebben az évben nem magányosan motoroztam el Budapestig, volt egy cinkostársam is Tomi és az épített Monster-e személyében. Sajnos nem voltam elég előrelátó, és csak későn szerveztem egy eseményt, egy közös gurulást Szegedről. Ketten vágtunk neki a nem is olyan nagy távolságnak, bár elég hamar szembesültünk vele, hogy a motorozásnak ez a válfaja, az unalmas autópályával együtt nem a kényelemről szól, amit nem mutat pontosabban semmi, mint Tomi szava a fővárosunk előtti utolsó benzinkúton, amikor megálltunk tankolni.
”  -Meghaltam….”

Motiváltságunkat az is mutatja, hogy elsőként érkeztünk a Duna partra, a Bálnához, de így legalább volt lehetőségünk megebédelni. Az idei DGR-en annyira magával ragadott a hangulat, hogy szinte el is felejtettem fotózni.. Sorra érkeztek a jól öltözött motorosok és egyre több ismerős arcot véltem felfedezni köztük. Nem egy ember volt, akivel tavaly ugyanitt találkoztam, vagy éppen már váltottunk egymással néhány szót online. Mindezek mellett a hazai autósújságírás olyan személyei is tiszteletüket tették itt, mint Bazsó Gábor, Csikós Zsolt, Tóth Zoltán “Totti”,  akik sráckorom óta a munkájukkal alapanyagot szolgáltattak a szellemi fejlődésemhez. 

 Ez az a megmozdulás, ahol nincs olyan, hogy túlzás, sem különleges motorok, sem kreatív öltözékek terén. Többször fel és alá sétálva a parkoló motorok között mindig lehetett látni valami ritkaságot, egyedi megoldást, bármit, ami tagadhatatlanul csak a DGR sajátossága. 

A legmenőbb sisakdekoráció!

 

Az RnineT mindig lenyűgöz… Ez a boxermotor valami csodálatos, olyan mint a nőknél D-s mellméret.. látványra is “húbazdmeg” kategória… főleg még játszani velük.. 

 

egy igazi ritkaság

 

Nincs még egy annyira bájos és egyben kúl’ kétkerekű közlekedési eszköz, mint egy Vespa

 

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól mutat együtt egy koros BMW és egy rózsaszín tevés zokni. 🙂

 

Majd a felvonulás, melynek célja a figyelemfelkeltés, aminek hiánytalanul eleget tett. Elképesztően felemelő érzés a közel 500 motorostársammal együtt motorozni Budapest utcáin, hibátlan és vérprofi rendőri biztosítás mellett. Egy rövid pihenő a Hősök tere mellett, egy közös fotó erejéig, ahol ismét lehetőség nyílt az eszmecserére, és a megfigyelésre…

Keserédes érzésekkel ismét útnak indultunk vissza a Bálnához, hiszen ez azt jelenti számunkra hamarosan véget fog érni ez a nap, mert még sötétedés előtt jó lenne visszaérni Szegedre. Az idei győri DGR, amihez ezúton is gratulálunk a szervezőknek, egy reménysugár is lehet számunkra, hogy egyre népszerűbb itthon ez az esemény, és minél hamarabb az ország keleti, vagy déli részén is lesz hasonló megmozdulás, mert bizony igény, az volna rá! 

Köszönjük a remek szervezést és az élményeket!

Soós Bertalan fotói itt!👈

A győri Ride mozgóképekben:

Please follow and like us:
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial