Mindig izgalmas dolgok születnek abból, amikor egy motorgyártó az éppen aktuális új modellt szándékosan úgy alkotja meg, hogy a motorépítő társadalom egyhangúan hördüljön fel: „Ez bizony nem maradhat gyári!”. Az így kialakult hangulatot úgy lehet tovább fokozni, hogy a gyártó neves motorépítőket keres meg a konkrét modell átépítésére, vagy az importőrök írnak ki pályázatokat rá. Számomra az egyik legemlékezetesebb ilyen konstrukció a Yamaha XV950 Pure Sports. De mi történik akkor, ha a modell átépítője nem motorépítő, hanem egy építész?

A túraendúrók szerelmesei közül bizonyára sokan emlékeznek 2016. év elejére, amikor a Royal Enfield bemutatta a Himalayan-t. Akik meg nem a túraendúró szerelemesei, azok számára pedig azért emlékezetes, mert a hivatalos promó videóban tört le a lábtartó egy kisebb ugrató után, ami azért valljuk be, elég nagy blama. Műszaki adottságai terén sem volt osztályelső a modell, ha abból indulunk ki, hogy a 411 köbcentiméteres erőforrásból 28 lóerőt sikerült kipréselni, ugyanakkor küllemre egészen meggyőző, tipikusan egy klasszikus vonalvezetésű túraendúró.

Indonéziában a Royal Enfield importőr versenyt írt ki a Himalayan re-dizájnolására, amelyre sok motorépítő mellett Julian Palapa, a Hello Kilau építész stúdió alapítója is benyújtotta pályaművét. A díjat meg is nyerte, így hét hónap állt rendelkezésére a megvalósításban, melynek végén elkészült a Himalayan .02 View.

A tervezéskor – jó építészhez hű módon – Palapa szeme előtt három kulcsfontosságú tényező állt: szerkezet, funkció, esztétika. Ez a hármasság meg is látszik a végeredményen, vegyük is sorba.

Ahhoz, hogy a motor kompaktabb legyen, és alkalmasabb a városi használatra, módosítani kellett a tengelytávon és a hasmagasságon. Ennek elérése érdekében a teljes futómű cseréjére szükség van. A rugózásért és csillapításért elől Showa teleszkópok felelnek, hátul egy Öhlins rugóstag látja el ugyanezt a feladatot, amihez természetesen új lengőkar is tartozik. 

Ha a motorba tisztességes futómű kerül, nem maradhat tisztességes fékek nélkül: elöl radiális rögzítésű, négydugattyús Nissin fékek gondoskodnak a lassításról, ami radiális főfékhengerrel bírható munkára, hátul pedig egy Brembo nyereg dolgozik. Most sokakban jogosan merül fel a kérés: miért kell ilyen komoly fékrendszer egy 28 lóerős motorhoz? A válasz egyszerű: a mérnöki precizitás értelmében nincs megalkuvás, mindenből csak a legjobbat.

Ugyancsak a mérnöki precizitást, és az építészeti kreativitást jelzi a hátsó kerék esetében a küllők borítása. A galvalum névre hallgató anyagot az építőiparban tetőkialakítások során alkalmazzák, és más, hasonló funkciót betöltő anyagokkal szemben sokkal ellenállóbb az időjárás viszontagságaival és az oxidációval szemben.

A Himalayan .02 View esztétikai megújulásról a legtöbbet a róla készült képek árulnak el. Azt gondolom, egy iparművészeti alkotáshoz nem illik túl sok kommentárt fűzni.

A motorról sugárzik a letisztultság és a harmónia, ugyanakkor mégis érezni benne némi vadságot is. Előbbi a formavilágban, és a zseniálisan megrajzolt fejidomban, utóbbi pedig a rövid segédvázban, a széles kormányban, és a tankon megjelenő, a gyorsasági versenysportban használatos aerodinamikai szárnyakra hajazó kis idomokban mutatkozik meg.

A Royal Enfield Himalayan .02 View minden részlete Julian Palapa építészeti tudását, esztétikai érzékét, és legfőképp a bátorságát dicséri, amiért bele mert vágni ebbe a projektbe és – talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy korát megelőzve – alkotott egy olyan remekművet, amely kategóriateremtő is lehet: handcrafted neo-scrabler.

Himalayan .02 View: the neo-scrambler of the architect

Forrás: www.pipeburn.com

Fotó: Pipeburn

Please follow and like us:
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial